A borkóstolás igazi ínyenc tevékenység, az „igazi” kóstolás nem a berúgásról szól, szokták mondani. Sokáig nem ittam bort egyáltalán, szimplán nem ízlett, különbségeket sem tudtam felfedezni közöttük, kivéve persze amelyik szénsavas volt. Az alkohol berúgásra való, minél olcsóbban jövök ki, annál jobb. Azóta sokat változott a helyzet, ma már itt, külföldön is gyakori vendég vagyok borkóstolásokon, klubtagságim is van, illusztris internacionális társaságban. Ma este is megyek egyre, a téma ezúttal a minőségi és a kommersz borok közötti különbség. Legutóbb egy hónapja voltam, akkor a kényeztetés és élvezet volt a téma, emlékszem annyira berúgtam, hogy hazafelé a buszon kis híján felszedett egy dán marketinges klubtag, hát nem volt jó csaj. Persze nem csoda, hogy így jártam. A szervezők nem bízták a véletlenre, a bő két óra alatt tizennégy kör bort hoztak ki, a hatékonyság kedvéért az elején rögtön kettesével (mert „össze kell őket hasonlítani”, azért), az öltönyös latin-amerikai üzletemberek és a kosztümös új zélandi vállalkozónők szomját fokhagymás garnéla, érlelt sajtok és karikára vágott chorizo kolbász tartotta ébren. A borokból utántölteni is lehetett, ahogy az idő haladt előre, egyre kevesebb igényes ínyenc öblítgette a talpas poharat a körök között, ellenben egyre több fáradt a vécére, megszabadulni a liter mennyiségű folyadéktól, vagy pihentette a végtagjait az ellenkező nemű klubtagokon. A beszélgetés oldottá vált a teljesen idegen de láthatóan értelmiségi társaságban, kiderült, sokan vagyunk amatőrök, kevés az igazi szakértő. Viszont mindannyian örömmel tanulunk új dolgokat hisz ez talán az élet sava-borsa. Az új megtapasztalása és a kulturált élvezet. Sajnos a borkóstolás, mint minden hasonlóan igényes művészet, drága is egyben. Talán, ha az ínyenc élvezetek többek számára válnak elérhetővé, jobban el is terjednek majd. Ez segíthet az alsóbb néprétegek körében tapasztalható alkoholizmus problémáján is, sokan még ma is koszos lebujokban isszák magukat rosszullétig olcsó, tablettás borokkal ahelyett, hogy - mint az a portugál pénzügyi szakember akivel annyit nevettünk a brazil belpolitikán - kulturáltan, nyakkendőjüket hátrahajtva, az első osztályú étterem előtt hánynák a csatornába azt a negyven garnélát és két liter bort amit bent elfogyasztottak. Remélem ez a mai is jó lesz, megyek is készülődni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.