Azt nem tudom, jobb volt-e ez a borkóstolás, mint az előző de kétségtelen, hogy a szervezésre nem lehetett panasz. Én szokás szerint éhesen, vacsora előtt érkeztem bár legalább időben, így nem maradtam le a piramisba rakott csillogó poharak látványáról és a karpaccsós szendvicsről sem. A szakember, aki ugyanabban az emberfejmintás ingben jelent meg amiben a legutóbb, ezúttal kilenc körrel készült. A tapasztalatokból tanulva, amikor legutóbb ketten is leestek a meredek lépcsőn, a szervezők most konkrétan a vécé melletti termet bérelték ki, a könnyebb szocializáció és a kisebb kockázat érdekében pedig állópultokkal dolgoztak, az előző alkalommal ugyanis többen már nem tudták a vége felé visszatenni a poharukat az asztalra. Már az elején feltűnt a mellettem álló amerikai IT szakember szakértelme, a vörösborok idejére már jórészt tőle hallgattam meg a lényeges információkat, miközben a melleire meredtem. Az esemény végén három kör desszert bor érkezett, a buli végeztével az elszédült társaságnak jót tett a friss levegő. Én a szakemberrel tartottam, pont egyfelé mentünk haza, kedvenc báromban egy üveg kiváló, jéghideg proszekkóval öblítettük le a nehéz borokat, távozáskor már taxit hívtunk. Miközben megmaradt erőmmel a combját fogdostam a kocsiban kiderült, hogy rendelkezik egy üveg negyven éves portóival amit szívesen megkóstoltatna velem, ha lenne kedvem. Sajnos most a jacuzzi nem üzemel, hideg van hozzá a teraszon de talán találunk más elfoglaltságot is, végtére is ezt az estét az ínyenc élvezeteknek szenteltük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.